A Telex és a HVG halálra rémült a „sorra nyíló” férfikluboktól, a „földesuraktól” és a „maszkulin tobzódástól” – úgyhogy gyorsan bele is rúgott párat Bedő Imrébe

2023. szeptember 20. 05:58

Az a helyzet, tisztelt balos firkászok, hogy nem a hagyományos férfieszmény a toxikus, hanem azok toxikusok, akik el akarják azt törölni. Amúgy meg #takavanaklubjainkból!

2023. szeptember 20. 05:58
null
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

Kormányközeli és állami támogatásokból hirdetheti a macsóizmus igéjét a Férfiak Klubjaírja a Telexen Aradi Hanga Zsófia, a HVG-s Martini Noémi nyomán. A HVG azon lamentál, hogy „a sorra nyíló, férfidominanciát népszerűsítő klubok is mélyítik a nemek közötti egyenlőtlenséget”

A két lap hisztikézik egy kicsit azon is, hogy a Bedő Imre által vezetett Férfiak Klubja kapott innen-onnan pár millió forint támogatást (támogatja a klubot a Szerencsejáték Zrt., az állami MVM, a Családbarát Magyarország Központ Nonprofit Kft. és a Kulturális és Innovációs Minisztérium is).

Elképesztő! Tőlem kaphatnának több pénzt is, több helyről.

A „sorra nyíló férfiklubok” sorában egészen pontosan kettőt említ a HVG, a Férfihang Civil Társaságot és Tiborcz István cégének új elitklubját. Tehát a meglehetősen régóta létező Férfiak Klubja mellé „sorra” nyílik még: kettő. 

A főszereplő mindkét cikkben a Férfiak Klubja. A macsóizmus netovábbjának beállított szervezet vezetőjéről megjegyzik, hogy – figyelem – „könyvet is írt, a címe Férfienergia: uralt erő a család és társadalom szolgálatában”. Idéznek pár sort a szervezet honlapjáról is, imigyen: „A Férfiak Klubja missziója ’újra presztízst adni az építő Férfiasságnak és a jövőt szolgáló Férfi-értékeknek’. A mottójuk: ’Férfi. Érték. Minta. Példa’.”

Na most, ha az újságírók kicsit több időt szántak volna a Férfiak Klubjára, és nemcsak a honlap missziós rovatáig jutottak volna el, hanem például beütötték volna Bedő nevét egy online könyváruház keresőjébe, akkor kiderült volna, hogy Bedő nem pusztán „könyvet is írt”, hanem három könyvet írt, melyek közül a Férfienergia csak az egyik. 2018-as kötetének címe például sokatmondó: A megbízható férfi - A férfi-nő szövetség megalapozása és megtartása.

Arról pedig, hogy mennyire „macsóista” Bedő Imre és szervezete, meg lehetne győződni pár vele készült interjú elolvasásával, és akkor még a két újságíró nem ment be a könyvtárba átpörgetni a három kötetet. Vegyünk csak egy 2017-ben született mandineres interjút, melynek a címe így szólt, Bedőtől idézve:

A férfiasság nem egyenlő a macsósággal.

Csak így dőlne a balos narratíva, mert kiderülne, hogy Bedő Imre állandóan azt nyomatja, hogy a férfi és nő szövetséget alkot, és a férfiak is vegyék ki a részüket az otthoni melóból, minél inkább váljanak részévé a családi életnek. Igaz, Bedő mindezt nagyjából a hagyományos, bevett szerepek mentén képzeli el.

Augusztusi interjúnkban úgy fogalmazott: „Gyermekkoromban nem voltak kérdések, főleg nem férfi-nő ügyben, s nem igaz, hogy azért nem, mert a férfiak uralkodtak a nők felett. Próbált volna meg valaki a nagyanyám fölött uralkodni!”

Ezt is ajánljuk a témában

Az ilyesfajta mondatait pedig imádnia kellene minden balos feministának: „a férfiak szerepét mára megtörték azzal, hogy először pénztermő droiddá tették” őket.

Ugyanígy helyeselniük kellene Bedő ipari forradalomra és modernitásra vonatkozó kritikáját olvasván, hiszen ha kicsit máshonnan közelítve is, de az nagyon hasonlít a feminista kritikára.

Szerinte az iparosodás és a városiasodás vonta ki a férfit a családból. Ezzel pedig „a történelem folyamán először elhitették vele, hogy az a dolga, hogy el kell tartani a családot. Pedig ez soha nem volt így, 

mindig a férfi és a nő közös munkája tartotta el a családot, abszolút szimbiózisban kellett lenniük.”

A cikk azt sugallja, hogy a hagyományos férfikép alapján a férfiak érzelmi suttyók, amivel ellentétben Bedő azt is megjegyzi, hogy a férfi dolga többek közt, hogy „érzelmi biztonságot tudjon teremteni” a családjának. Nos, ezt nehéz érzelemmentesen, érzelmeket eltitkolva, ultramacsón csinálni.  

Amit Bedő mond, az annyira igaz, hogy Moldvában, Csángóföldön az identitás megtörése is azzal kezdődött, hogy a kommunizmus az ötvenes években a modernizálással megbontotta a családot, és a férfiak kénytelenek voltak bemenni a városba dolgozni – ezzel odalett a közös, önfenntartó gazdálkodás. De ezt csak illusztratív példának hoztam fel.

Ezt is ajánljuk a témában

Ma már legalább nincs vasellenállás román részről – Hegyeli Attila a moldvai csángómagyarokról a Mandinernek

Nem hiszem, hogy a csángóságot „meg kell menteni”. Ez egy rossz diskurzus. Itt feladat van, amit el kell végezni – mondja a Mandinernek Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyar Szövetség oktatási programjának vezetője. De kik a moldvai magyarok? Hogy hagyta őket magukra a magyar állam? Hogyan és miért próbálták őket elrománosítani? Szívszorító történelem és szívszorító történetek. Nagyinterjúnk.

Bedő 2017-ben megosztott a Mandinerrel egy érdekes esetet: „Engem a minap támadott meg egy ilyen magyar brigád, hogy mit gondolok a nőkről, a férfiak és a nők kapcsolatáról, megvádolva azzal, hogy mivel a Férfiak Klubja eszmeisége középpontjában a nőkkel együttműködő, családban és jövő generációkban gondolkodó férfi értékek vannak, én a nők rabszolgáivá akarom tenni a férfiakat. Nehéz elmondani nekik, hogy  férfiak csakis a nőkhöz képest lehetünk, különlegességünket csakis a velük való magánéleti együttműködésbe építhetjük bele, és hogy ha csak férfiak élnénk a földön, a férfiasság kérdése fel sem merülne.”

Ezt is ajánljuk a témában

A sikeres élet titka a magánéletben rejlik – Bedő Imre a Mandiner.családnak

Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója és a Férfienergia könyv szerzője közgazdászként arra keresi a választ, hogyan lehet egy olyan társadalomban élni, ahol van kedvünk dolgozni, van energiánk arra, hogy megtartsuk az értékeinket, ahol nem vagyunk fáradtak ahhoz, hogy udvariasak legyünk és tiszteljük a nőket és az öregeket, ahol energiát tudunk fektetni a jövő generációba, vannak terveink, és van erőnk az összefogásra. Meggyőződése, hogy a boldoguláshoz leginkább a családon keresztül vezet az út. Nagyinterjúnk.

A HVG cikke sunyin és hisztisen az „archaikus falusi közösségek és a katonás társadalmi berendezkedés” párhuzamát hozza fel a férfiklubok kapcsán, ami nyilvánvaló badarság,

akárcsak az, hogy a szöveg szerint eme klubok a „maszkulin tobzódás újabb jelei”. A HVG szerint a magyar társadalomban „engedelmeskedni kell a földesúrnak” – és a férfiklubok eme földesúri attitűdöt erősítenék.

Nos, a hagyományos társadalmi rend nem volt katonás, nem volt militarista. Bedő sokat beszél a falusi világról, mint ahol sokfajta feladatot megtanul férfi is, nő is, és ahol mindketten a helyükön vannak. Viszont a HVG rémképekkel riogat. 

Most komolyan: attól, hogy van a Férfiak Klubja és még egy-két hivatalosan is létező férfiklub, arhaikus katonai restaurációtól kell tartanunk és földesúri attitűdöktől? Hagyjuk már!

Olvassanak Jack Donovant, a félelmeik az ő törzsek és bandák dicsőítésével teli könyveiben testesülnek meg, nem az üzletemberek szivarklubjaiban vagy magyar trénerek beavatási szertartásaiban. Vagy hát – ahol a hávégéi-telexi macsóizmus még megtestesül, azok bizony a cigányközösségek, amelyekben, minden szociológusimádat ellenére, nem sok keletje van a feminizmusnak, még a mérsékeltebb ágainak sem.

Szeretném egyébként azzal elkeseríteni a balos firkászokat és szakértőiket, hogy az ország tele van be nem jegyzett férfiklubbokkal, azaz baráti társaságokkal, amelyek összejárnak. Ahogy vannak ilyesfajta női klubok is. Nem látom, hogy ettől nőne a nemek közti állítólagos egyenlőtlenség. Mindenki azokkal jár össze, akikkel akar – és pont, ehhez nemcsak az államnak, hanem a feministáknak sincs semmi köze. Fogalmazhatnék úgy is:

#takavanaklubjainkból!

Gondolom, nem akarnak hasonlatosak lenni az amerikai alkoholtilalmat (1920-1933) kiküzdő Szalonellenes Ligához, mely lényegében pont a férfiklubok ellen jött létre. Nos, én a Szalonpárti Ligát támogatom.

Hogy a „hagyományos nemi szerepek” mennyire nőellenesek és toxikusan maszkulinak, arra hadd hozzak két példát. Az egyik a néptánc. Abszolút hagyományos szerepfelosztás érvényesül benne: a férfi vezet, a nő követi. Igen ám, de 

aki néptáncot tanul, az udvariasságot, férfi- és nőtiszteletet is tanul, megtanulja érezni és érteni a másik rezdüléseit.

Egyszerre lesz magabiztosabb, növekszik az önbecsülése, és lesz érzékenyebb a nők irányába. Néptáncoktatásokon elég gyakran hangzanak el a férfiak számára instrukciók arról, hogy miként tudnak jobban a nőre hangolódni. Szerintem ez a „kortárs módon való hagyományosság”, a rugalmas, de önazonos tradíció megnyilvánulása.

A másik példám az, hogy azért mégiscsak voltak egykor

lovagi eszmények, amelyek már eleve a férfiagresszió megzabolázását célozták,

s ez a modern korra úriembereszménnyé szelídült. S ha már lovagi eszmény, hadd idézzem korábbról Guba András piarista szerzetest, akivel 2013-ban beszélgettem a Mandineren, és aki a Szent László-legenda alapján gondolkodik férfi- és női szerepekről (meglehetősen hagyományos módon, sőt még hagyományosabban).

Ezt is ajánljuk a témában

Guba András piarista szerzetes: Életet adnék, ha nem is fizikailag

Harcművészeteket űzött, húsz évig saját lova volt és íjászkodott, egyesíteni igyekszik magában a pogány nomád lovast és a keresztény vitézt Guba András piarista szerzetes. Az országszerte mintaiskolának tekintett gödi piarista szakmunkásképző volt igazgatója Szent László legendája alapján tart előadásokat férfi és női szerepekről. Guba szerint a mai világból hiányoznak a beavatási szertartások. Hozzáteszi: a magyar hagyomány sokkal inkább egyenrangúan kezeli a férfit és a nőt, mint a nyugati. Az előadásokon szétülteti a lányok és a fiúkat, „hogy ki-ki a saját fajtájának a szagát érezze”. Interjú.

Mint mondta: „Elmentem Kolozsvárra egy doktori iskolába. Ez az iskola azt kérte tőlem, hogy írjak három ötvenoldalas dolgozatot. Ezeket olyasmiből akartam írni, ami izgat engem. A doktori iskolát együtt végeztük azzal a szerzetesnővérrel, Tornay Krisztinával, akivel együtt írtunk a Szent László-legendáról is – a női oldalról szóló részek tőle vannak, és előadni is együtt szoktunk a témáról.”

A legendában Szent László legyőz egy kun vitézt, mégpedig az utóbbi által elrabolt magyar nő segítségével, akit ki is szabadít. A kun vitézt lehet a zabolátlan férfiként, Szent Lászlót az energiáit megszelídítő és rendező lovagként is értelmezni. A két fél azonban méltó egymáshoz, és így a nő dönti el a küzdelmet. És itt egyben idézem:

„A legendának az első részében a nő az elraboltság állapotában van, de úgy tűnik, hogy ebben jól érzi magát. Mindenesetre van egy mozzanat a női fejlődésben, amikor a nők szívesen felelnek meg külső elvárásoknak, divatnak, trendnek, könnyebben vetik alá magukat külső véleményeknek. Ez egy fogolyállapot, ami viszont biztonságos – a nőknek márpedig sokkal fontosabb a biztonság, mint a férfiaknak, és így nehezebben lépnek ki ebből a fogolyállapotból. Mégis: ez gátolja őket, fejlődésüket. Dönteniük kell valami mellett és ellen, hogy önállóak legyenek – és ezt nem lehet megúszni ahhoz, hogy érett nők legyenek és – méretükben is – akkorák legyenek a képen, mint Szent László alakja. Meg kell találniuk  magukat, saját erőforrásaikat és saját döntéseiket, és akkor ugyanolyan erőt képviselnek, mint egy férfi.

Rendben: a legendában a nő végül is segít Szent Lászlónak legyőzni a kun vitézt. Utána viszont Lászlóé lesz – ez nem visszatérés a fogolyállapotba?

Biztos lehet így is magyarázni. Én azt látom, hogy szembefordul azzal, aki fogollyá tette őt, és segít annak, aki megszabadítja, és aki emellett sebesült: Lászlónak. Így a nő önálló lett, és ebben az önállóságban áll Szent László mellett – azaz két érett személyiség találkozik. Ebben az állapotában az ember számára a találkozás, ha férfiról és nőről van szó, akkor intimitáshoz is vezethet. Amikor még éretlen kamaszok találkoznak, akkor kunos kapcsolat van köztük, amiben mindkettőjük jobban szereti a függőséget. Ha fejlődéstörténetként fogjuk fel a legendát, akkor László és a nő találkozása az érett, magában is megálló személyiségek jó találkozásának mintája. És ez különbözik azoktól a történetektől, amelyekben a királyfi megmenti a királykisasszonyt – ott alárendelt szerepe van a nőnek, aki megvédeni és megtartani való, függőségbe eső személy. A Szent László-legendában egy harcos nő van, aki azt is mondhatná Lászlónak, hogy köszöni szépen, és elballaghatna. A legenda azonban fejbenézéssel végződik, ami provokatív ábrázolás és egy igen intim viszonyt jelez.”

Mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy a nők többsége valamiért mégiscsak olyan pasikra bukik, akik sok szempontból hagyományosan férfiasak. 

Valamiért mégiscsak a lovagi és az úriembereszmény van érvényben a világban.

És ezt nehéz lenne kimagyarázni a hamis tudattal, a nők megvezetésével és hasonlókkal, ugyanis ez a nők lenézését jelentené. Szerintem a hagyományos szerepfelfogások vannak annyira rugalmasak, hogy alkalmazkodni tudjanak az új kihívásokhoz, semmi szükség lecserélni őket, és nem a hagyományos férfieszmény a toxikus, hanem azok toxikusok, akik azt el akarják törölni.

A Férfiak Klubja pedig kapjon minél több pénzt, és legyen minél több férfiklub az országban!

Ja, és amúgy Bedő Imre lányos apa.

(Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád)

Összesen 218 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
goldie-2
2023. szeptember 21. 15:22
Értem én, csak egyetlen kérdés: Miért kevesebb a nők fizetése világszerte?
Megtalálta
2023. szeptember 20. 22:31
"#takavanaklubjainkból" Nagyon helyes! A koszos kis balos buziajnározók maradjanak a saját kis szivárványos köreikben. Oda valók.
orygabor
2023. szeptember 20. 20:22
Bezzeg ha buziklubot működtetne, már a szivárványos mennyországban lenne!
alphaville
2023. szeptember 20. 19:36
Jól mondja Szilvay: #takavanaklubjainkból!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!