Mit tehetünk, ha az Európai Unió felszámolja magát?

„Ha a normalitás nem nyer idén, akkor egyszerre két szinten is állandósul a káosz Európában: az Európai Bizottságba ismét dróton rángatott elmebeteg gazemberek kerülnek majd, akik tovább fokozzák a jelenlegi válságot. Ideje tehát feltennünk a kérdést: mi lesz az EU után? Persze az eredeti EU már vagy tíz éve megszűnt, amikor elkezdték eljogászkodni a kisebb országok szuverenitását, de a következő parlament és bizottság – ha a jelenlegi pártok alkotják és hozzák össze őket – még birodalmibbak, még diktatórikusabbak, még ideológikusabbak lesznek, mint az eddigiek. A sorsunk sajnos más, főleg nyugati népek szavazóitól és a közép-európai népek józan eszétől függ. Nyugodt álmot ezeknek az embereknek az eddigi csoportos döntései nem ígérnek.

Pedig ha meggondoljuk, hogy mivel is kellene számot vetnie az európai szavazópolgároknak idén, akkor elég sok, korábban elképzelhetetlen ostobasággal kell szembenézniük. Az EU jelenlegi vezetése kvázi hadviselő felet csinált az EU-ból egy megnyerhetetlen háborúban, és a jövőben szinte teljesen ki akarja emelni az EU-t a világgazdaságból, elszakítva az uniót Oroszországtól és Kínától, illetve tulajdonképpen még Afrikától is. Az EU semmit nem diverzifikál a saját javára, hanem mindenütt amerikai függésbe helyezi magát, az amerikai érdekeknek megfelelően. Az EU jelenlegi irányítói egy ideológia hatása alatt állnak, szektatagszerűen képviselik azt. Csak a rombolásban vannak önálló gondolataik, minden valós problémát ideológiai alapon oldanak meg. Az EU vezetői nemcsak minden európai szuverenitás felszámolásában gondolkodnak, hanem láthatóan a saját szuverenitásukat sem akarják megtartani. A cselekedeteiket elnézve, talán soha nem is volt nekik ilyen.

Mi, magyarok csak egyet tehetünk: szövetkezünk, barátkozunk, kereskedünk, együttműködünk mindenkivel, aki önállóan létezni akar és képes is erre. Az USA régen volt ennyire messze, mint most; az oroszok és a törökök régen voltak ennyire közel. Ha tényleg kompország vagyunk, akkor eldönthetjük, hogy mennyi ideig vagyunk az egyik és másik parton, és mennyi ideig vagyunk a folyón. A világ jelenlegi állapotát elnézve, ez nem értékválasztás, hanem sokkal inkább egy, a túlélésünkről szóló döntés lesz. Ha Európa a liberalizmus, a woke előtti értékeivel együtt megmarad, pontosabban azokkal együtt újraéled, akkor ott a helyünk. Ha nem, akkor csak a megmaradás számít. Hányszor volt már ilyen az elmúlt ezer évben, Istenem!”

***

Nyitókép:Méry János Facebook-oldala/Felvidék.ma