Szokás a demokrácia ünnepének nevezni azt, amikor az állampolgár a választójogával élve a szavazóurnához járul, és kinyilvánítja a véleményét arról, milyen irányba kellene szűkebb és tágabb közösségének továbbhaladnia. Április 3-án a rendszerváltozás óta kilencedik alkalommal rendeznek általános országgyűlési választást Magyarországon. Voksunkkal nemcsak véleményt nyilvánítunk tizenkét év keresztény-konzervatív kormányzásának eredményéről, hanem egymással versengő jövőképekről is állást foglalunk.
Ha nem lenne elég felelősség annak eldöntése, hogy melyik erő irányítsa a következő négy évben az országot, még arról is dönthetünk április első vasárnapján, hogy beengedjük-e a gyermekeink nevelésébe a nemzetközi woke-ideológia lobbistáit. Egy ellenzéki képviselő törvénymódosító javaslata, illetve a kormány döntése nyomán ugyanis országos népszavazásra is sor kerül ugyanazon a napon. Akárhogy is, mindkét döntésünkben legalább két összetevő biztosan nagy szerepet játszik: a tapasztalataink és a várakozásaink.
Szokás mondani, hogy sorsdöntő választás előtt állunk. Ugyan ez 1990 óta minden választás előtt elhangzik, ettől még igaz. Hiszen tudjuk pontosan, hogy minden választáson értékrendek is megméretnek, nemcsak a politikai programok vagy éppen a személyes tehetség. A magyar demokrácia csillagai most olyan konstellációban állnak, amikor egyszerre szavazunk arról, kik vigyék az ország ügyeit, és arról, hol húzzuk meg a határt a külső erőkkel szemben a gyermekeink nevelése terén. A tét valóban hatalmas, és nemcsak a magyarok sorsát érinti, hanem – túlzások nélkül – az európai politika alakulását is, hogy milyen kormány áll fel idén tavasszal.
Ez nem csupán elmebaj, hanem egy olyan új keletű kultúrrasszizmus, ami ellen fel kell vennünk a kultúrharcot. Nagy Ervin írása a Nádas Pétert ért inzultusról és Európa posztliberális állapotáról.
Az orosz elnök hosszú távú konfliktusra készül a NATO-val.
Magyar György sztárügyvéd szerint a médiapolitizálás helyett nyilvános vitára van szükség.
Keményen bírálta a baloldalt és az ellenzéki kampányt a baloldali politikus.
Az európai baloldal elégedetlen Brüsszel gazdaságpolitikájával és a magyar utat járná.
Vajon a fantázia ennyire csekély, hogy szó szerint ugyanazokkal az ellentétpárokkal kell előrukkolni, vagy a sillabusz érkezik ugyanonnan?
Több mint két tucat személyt elfogtak vagy előállítotak, és még egy illegális gyorsulási versenyt is meghiúsítottak.
Fico miatt rossz ez az ország, véli a New York Times a Fico-merénylet után.
