Az érzékeny, mégis nagyon életteli dokumentumfilm főszereplői a Baross Imre Artistaképző különleges növendékei, akik a Kijevi Cirkuszművészeti Akadémián töltöttek egy szemesztert, nem sokkal háború kitörése előtt.
„A cirkusz a világ legbékésebb helye: a muszlim a zsidóval, az orosz az ukránnal egy manézsban, egymás vállán áll, ha az egyik elugrik, a másik biztosan elkapja. De ez nem magától jön létre, mindennap teszünk azért, hogy így legyen” – mondta nemrégiben Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója a Mandinernek adott interjújában. És ezt a tézist bizonyítja a Cirkusztestvérek című dokumentumfilm is, ami bár nem minden elemében hibátlan, de a szívet-lelket biztosan megérintő alkotás.
Halász Glória (Mi ez a cirkusz?, Alla Zingara, Rupa butikja) dokujának főszereplői 12-14 éves, átlagosnak látszó gyerekek, akik egy nagyon fontos dologban mégis különböznek a kortársaiktól; mindannyian a Baross Imre Artista- és Előadó-művészeti Akadémia tanulói. Méghozzá azé a különleges artistaosztályé, amelynek gondosan kiválasztott tagjai – az iskola és a Fővárosi Nagycirkusz történetében elsőként – lehetőséget kapnak arra, hogy nemzetközi tanulmányokat folytassanak. A csapat először Kínába készül évekre, majd amikor a koronavírus keresztülhúzza a számításokat, helyette a föld egyik legjobb ilyen jellegű oktatási intézményében, a Kijevi Cirkuszművészeti Akadémián tölthetnek el egy szemesztert
– néhány hónappal azelőtt, hogy a háború darabjaira törné ezt a még ekkor is viszonylag idillikusnak látszó világot.
A film a kemény felkészülés kezdetétől az Ukrajnából való hazatérésig követi a gyerekek útját, miközben a látszólag egyszerű sztori mögött sok minden felsejlik: a Cirkusztestvérek egyszerre működik „kulisszák mögötti” és sportfilmként, felnövés- és családtörténetként. A családtörténet pedig nemcsak arra értendő, hogy a fiatalok hogyan kovácsolódnak össze a rengeteg együtt töltött idő alatt, és válnak igazi „cirkusztestvérekké”, hanem a szépen, érzékenyen felvillantott egyéni sorsokra is.
Itt van például a többszörösen is hátrányból induló Krisztofer, akit a nagymamája nevel, és a nagy példakép bátyjához igyekszik mindenáron felnőni az artistaság által; az édesapját egy betegség miatt korán elvesztő, örökmozgó volt tornász, Ricsi vagy a kivételesen elszánt Bogi.
Ők hárman, csakúgy mint a társaik, mindent hajlandók feláldozni az álmaikért;
testi-lelki erejük, kitartásuk, összpontosítási képességük – aminek nagyon szép szimbólumai a zenei aláfestés révén is szinte álomképekként funkcionáló akrobatajelenetek – példa lehet bármely felnőtt számára is.
Az álmaik elérésében pedig nagy szerencséjükre a környezetünk is száz százalékban támogatja őket. A hozzátartozók, szakmai mesterek és az afféle pótanyukaként is funkcionáló, végtelen türelmű „utazó pedagógus” Erika néni mind azon vannak, hogy ezek a gyerekek egyre jobban kibontakoztathassák nem csupán a tehetségüket, hanem az egyéniségüket is. A tanulás és a korai esti lefekvés ellen természetszerűleg állandóan tiltakozó, kedvesen virgonc kis társaság végül a Kijevben töltött három hónap alatt érik igazán össze, ahol nem számít, ki az ukrán és ki a magyar,
közös nyelv nélkül is megértik egymást azok, akiknek „a cirkusz ritmusára dobog a szívük”.
A miénk meg, az azóta történtek miatt el is szorul kicsit az olyan mondatok hallatán, mint hogy „milyen furcsa, hogy ebben az országban valahol háború van, és itt mégis ilyen békés az élet”, vagy hogy „ukránok vagyunk, egy erős, független nemzet polgárai”. És hogy a sorsnál valóban nincsen nagyobb rendező, arra a Cirkusztestvérek utolsó néhány képsora a megrendítő bizonyíték. Amikor is fordul a kocka, és a kijevi akadémia növendékei és családtagjaik érkeznek a Fővárosi Nagycirkuszba – immáron menekültekként.
Cirkusztestvérek – hivatalos előzetes
Nyitókép forrása: Halász Glória/Facebook
.
Mi az igazság: túlnépesedik a bolygónk vagy épp ennek az ellenkezőjétől kell tartanunk: az igazi társadalmi katasztrófát az okozhatja, hogy húsz éven belül összeomlik a népesség? Stephen J. Shaw, a „Születési szakadék – Gyermektelen világ” című dokumentumfilmében erre ad választ, és alaposan megkongatja a vészharangot.
Az eltűnt magyar alkotások tragédiáját tűzesetek, újrahasznosítás és politikai cenzúra is súlyosbította.
A francia–német ARTE tévécsatorna egy dokumentumfilmet készített a diáklány életéről.
Einspach Gábor sikeres galériatulajdonos és kortárs műgyűjtő. Amikor megtudja, hogy hasnyálmirigyrákban szenved, megpróbálja újraértelmezni az egész életét. Ő a főszereplője Dér Asia különleges, a kezeléseket a gyógyulásig végigkövető dokumentumfilmjének: a Nem halok meg mától látható a mozikban.
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
Valószínűleg a közelmúltban készült a felvétel.
