Szeptember 7-én a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa 125 bázisponttal 13 százalékra emelte az alapkamatot, amely ütem némiképp meghaladta az elemzői várakozásokat. Ugyanakkor az igazi meglepetést a közlemény és a jegybankelnök sajtótájékoztatója tartogatta, ahol is bejelentették a kamatemelési ciklus lezárását.
Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzőjének írása.
A lépés heves reakciót váltott ki a pénzpiacokon, és a forint árfolyama is gyengüléssel reagált rá. Az MNB bejelentése abból a szempontból nem meglepő, hogy kommunikáció szintjén már felvetették a ciklus leállításának lehetőségét, azonban a legtöbben fokozatos, nem pedig hirtelen lezárásra számítottak. A lépés ellen a legfőbb érv, hogy az infláció messze a jegybanki cél fölött tartózkodik, és minden előrejelzés szerint tovább gyorsulhat a következő hónapokban, főleg a rezsicsökkentés átalakítása, az aszály hatása, illetve az októberben induló gázév nyomán emelkedő energiaárak fogyasztói árakba történő begyűrűzése miatt. Miért döntött mégis úgy a jegybank vezetése, hogy most állítja le a kamatemelési ciklust?
A meghozott intézkedések csak késleltetve fejtik ki hatásukat, így ha a döntéshozók el akarják érni a kitűzött inflációs célt, akkor nem az aktuális árfolyamatokat kell nézniük, hanem a középtávon (jellemzően 1,5–2 év) várható trendeket. Tehát a jegybanki döntés mögött elsősorban az a meglátás húzódhat meg, hogy a jelenlegi kamatszintek mellett az infláció középtávon mérséklődésnek indulhat, és az előrejelzési időszak végére visszatérhet a toleranciasávba. Vagyis azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy melyek azok a folyamatok, amelyeket a jegybank most előre lát, és azok hogyan befolyásolják a hazai inflációs rátát.
(Fotó: MTI)
A gázárak a holland tőzsdén továbbra is sokéves átlaguk többszörösén alakulnak jelentős volatilitás mellett, azonban korábbi csúcsuktól már elmaradnak. Ugyanez a helyzet a kőolaj világpiaci árával, a jelenlegi 80–90 dollár közötti árfolyam a Brent esetében ugyan magasabb, mint a 2019-ben tapasztalt 60–70 dolláros árak, a június elején tapasztalt 120 dolláros szintektől ellenben elmarad. De több más nyersanyag esetében is azt láthatjuk, hogy az árak már csökkennek a korábbi csúcsaikról.
Ennél fontosabb szerepe van a jegybanki inflációs várakozásokban a várható globális recessziónak. A magas infláció a vásárlóerő csökkentésén keresztül, illetve a jegybanki szigorítások az aggregált kereslet lassulását vetítik előre, ami pedig természetszerűleg a pénzromlási ütem mérséklődését eredményezi. A globális monetáris kondíciók kapcsán kiemelendő, hogy a két legfontosabb jegybank, az EKB és a Fed az utóbbi időben olyan üzeneteket küldött, amely a következő időszakban további kamatemeléseket vetít előre. A globálisan lassuló inflációs folyamatok pedig fokozatosan begyűrűznek majd a magyar gazdaságba is. A jegybank várakozásai szerint a fenti dezinflációs folyamatok az idei év végére érhetik el azt a szintet, hogy ellensúlyozni tudják az inflációt hajtó tényezőket, ami a jövő év kezdetétől a ráta csökkenését eredményezheti idehaza.
A jegybanki inflációs várakozásokkal kapcsolatban ugyanakkor jelentős a bizonytalanság. A bejelentés heves árfolyam mozgásokat generált a forint piacán, hozzájárult az új mélypont kialakulásához, amely az eleve gyenge szint mellett az importált termékek árán keresztül tovább növeli az áremelkedés ütemét. Ugyanígy a gyengülés irányába hat a Fed és az EKB monetáris szigorítása, illetve az energiaárak miatt emelkedő folyó fizetési mérleg hiány. Emellett az infláció beépül a gazdasági várakozásokba is, minél tovább marad fenn a magas áremelkedési ütem, a vállalatok árazási döntésein keresztül annál nehezebb lesz azt később letörni.
A mögöttes folyamatok azonban nem tekinthetők kedvezőnek (globális recesszió, bázishatás), továbbá kockázati tényezőként megjelenik hazai fronton a jegybanki döntés árfolyamra gyakorolt hatása, illetve globálisan a mostani magas inflációs szintek beépülése a várakozásokba is. Ez utóbbi pedig azt eredményezheti, hogy a pénzromlási ütem nemcsak idehaza, hanem globálisan is a vártnál lassabb ütemben mérséklődhet.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Ötven bázisponttal, 7,75 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa keddi ülésen. A kamatfolyosó két szélét szintén ilyen mértékben mérsékelték. Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője kommentálta a döntést.
Andrij Lunyin parádézott.
2025-re a Világbank és a Valutaalap szakértői 3-4 százalékos növekedést várnak, míg európai átlagban csupán 1 százalékot.
Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
Varga Judit drámai kiáltása: „Engedj el!!” Magyar Péter: „Az egész kormányt megbuktatom, ez lesz az évszázad válása, az ország botránya!”
Elképesztő felvételt mutattak be az oroszok.
