Mérföldkövek

„A XX. század az egyház szempontjából a megtisztulást és a megújulást hozta, kiemelkedő pápákat, akik a nehezen változó egyházat mégis meg tudták változtatni, és hagyatkoztak egymás munkájára. XXIII. János pápa elindította a II. vatikáni zsinatot, hogy friss levegő áramoljon be az ősi falak közé, de befejezni már nem tudta az óriási munkát. A „jó János pápa”, a falusi papból lett egyházfő Ferenchez hasonlóan egyszerű és mosolygós vezetője volt a katolikusoknak. II. János Pál avatta boldoggá tizenhárom évvel ezelőtt, s Ferenc pápa döntött úgy, hogy a második csodát nem tartja szükségesnek ahhoz, hogy megkapja a glóriát, így a joviális lombard Angelo Roncalli, valamint az »izgága«, sportos és időskorában is fiatalos Karol Wojtyla közös ünnep keretében léphet be a szentek közösségébe. Nem véletlen ez a döntés, az élő egyház szimbólumai ők ketten, a vatikáni változások végrehajtói és őrei, az egyszerű, pompa nélküli, Krisztushoz közel álló katolikus egyház példaképei. Tetteik nagyon fontos mérföldkövek a krisztusi úton, amelyen az egyház jól-rosszul, de halad.

XXIII. János pápa volt az utolsó egyházfő, akit még megkoronáztak 1958-as megválasztását követően, s öt órán át tartó szertartással iktattak be hivatalába, de az első, aki már nem ült trónra. Ötvenöt évvel később Ferenc pápa szinte minden külső cicomát visszautasított, csak a fehér reverenda különbözteti meg paptársaitól. A megtisztulás érdekében az egyháznak szüksége van a kiemelkedő vezetőkre, a határozott és előremutató gondolkodókra, s arra, hogy a hetes BMW maradjon meg a világi vezetőknek. A posztmodern, magából kifordult nyugati világnak szegény és tiszta egyházra van szüksége, amely szilárdan hirdeti az evangéliumot, az alapvető értékekből nem enged, utat mutat az erkölcsi válság idején, s nem tagadja meg a szeretetet a bűnöstől.”