Tradicionalista papok Franciaországban 2050-ig

"Az egyik az embert - megkockáztatom leírni, mint istent -, és annak is mindenekfelett álló állítólagos szabadságát állítja középpontba, míg a másik Istent, azon belül is a szeretet."- írja. Van itt egy kis bibi. A két fogalom nincs egy dimenzióban/perspektívában/viszonyrendszerben. (E tény érdekes, és zseniális - de tényleg - megnyilvánulása a Petőfi szabadság-szerelem-élet "dichotómiája" ábrázolása a híres kis bökversében. Mert, ha úgy vesszük, ez a világmindenség három dimenziója, és egyben rangsorba állítható értéke is - az élet, ami odavethető a szerelemért, és a szerelem, ami feláldozható a szabadságért.) Tehát: Isten a Legfőbb Lény, kinek létezésében, és hatalmában HISZ a hívő. A szeretet viszont az ember egy lelki megnyilvánulása, melynek lélektani jelentőségét használja ki a kereszténység, hiszen talán az első pozitív érzelem, amivel minden ember találkozik az életében. Ezért különös jelentőséggel bír. A szakrális mítosz legmeghatóbb része az, hogy Jézus, már ELŐRE meghalt a kereszten, hogy a MI bűneinkért is vezekeljen a szenvedésével, és ezzel megváltson bennünket. De ettől még valójában "csak" egy érzelem. Nyugodtan leválasztható az "egyisten" (vagy három...) személyéről, és mondjuk rá(juk)aggatható helyette a hatalom, illetve a félelem, mely az ősi hitek központi része lehetett. Tehát a liberalizmusba nyugodtan belefér a kereszténység is, az ő szeretetével együtt, persze azzal a hittel, hogy "Isten az első". ENNEK határa egy liberális számára itt is csak az, hogy emiatt SE legyen különösebben terhére másoknak egy keresztény. Érdekes, hogy a buddhizmus tulajdonképpen szintén "liberális" hit, hisz elvben bármilyen "más" istent is "befogad". Ráadásul tudtommal a muzulmán vallás békésebb hívei is azt mondják, hogy az iszlamista szélsőségesek valójában egy hitbéli elfajzásnak az áldozatai, mert Mohameddel a "vallási terrorizmus" nem igazán összeegyeztethető. Egyébként a kereszténység "liberalizmusát" éppen a mindent fölülíró szeretet előtérbe helyezésével lehet igazolni. Ugyanis Isten MINDENKIT szeret. A bűntelent, és a bűnöst is, - ugyebár bűn az istentagadás, vagy más istenben való hit is... -, mert a büntetés, bármi is az, nem szünteti meg a szeretetet, csak hát ez a "jutalma" az illetőnek a tettéért, vagy a hitetlenségéért.

"EZEKET csak azért emeli ki a mindenkori egyház, mert muszáj a különbözőséget, nap, mint nap kihangsúlyozni." Szerintem tévedésben vagy. Sokkal-sokkal mélyebb gyökerei vannak annak, hogy a "liberalizmus" ill. az kereszténység miért úgy áll dolgokhoz, ahogy. Az egyik az embert - megkockáztatom leírni, mint istent -, és annak is mindenekfelett álló állítólagos szabadságát állítja középpontba, míg a másik Istent, azon belül is a szeretet. Ez így van akkor is, ha a gyarló emberek gyülevész hadából áll az egyház, akik önmaguk sem tudnak sokszor megfelelni annak, amiben hisznek. A kereszténységnek a szabadságra a szeretet gyakorlásához van szüksége, de tud működni akár anélkül is. Míg a liberalizmus magát a szabadságot és az embert, mint individuumot isteníti, annak egyediségét függetlenül a szeretettől. És ebből nagyon sokminden fakad....

Mindkettő zsákutca: a liberalizmus és a keményvonalas ortodoxia is. Két szélsőség, aki nem érti meg a másikat. Nem attól fog megújulni az egyház, hogy "tradícionista" lesz - úgy tűnik nekem, hogy szinte mindegy is, mi az eszme maga, csak elmondható legyen, hogy van valami, amihez tradícionálisak vagyunk, márpedig ez egy nagy tévedés -, hanem ha végre Isten szándékát kezdi keresni végre nyitott szívvel, irgalommal. Isten Szent Lelke nem a "tradíciót" támogatja, hanem Isten akaratának megvalósítását, megvalósulását, ami mindenek felett a szereteten alapul. Lásd Szeretet-himnusz. Márpedig a szeretet nem reguláz, hanem bölcsességgel nevel, terelget, mégpedig úgy, hogy a szabadságát nem veszi el senkinek. Lásd szabad akarat! Szóval a két szélsőség között van valahol a megoldás, ha már el kell helyezni a helyes hozzáállást e két véglet között. Szerintem.

"...nem tudhatod, hogy miben különbözik a liberalizmustól..." - írja. Jaj, istenem. Semmiben. Ugyanis SEMMI közük egymáshoz. Amikor az egyház tekintélyét védi valaki, AKKOR fáj neki a "liberalizmus". Az igazi, személyes vallás esetében EGYETLEN EGY tekintély van (meg az ő fia...). (A többi csak egy-egy állás.) Azt meg a liberalizmus "megengedi". Mindenki abban hisz, amiben akar. Csak ne ártson vele másoknak. Természetesen van NÉHÁNY hitbéli beidegződés, amiben ellenkeznek az álláspontok (melegség, abortusz). De ezek NEM az emberi lét lényeges elemei. EZEKET csak azért emeli ki a mindenkori egyház, mert muszáj a különbözőséget, nap, mint nap kihangsúlyozni.