Szimbolikus erejű téma

„New York City 2016-ban 31 társadalmi nemet ismert el, a magyar kormánytöbbség pedig a két biológiai nemet rögzítené, illetve a hozzájuk kapcsolható nemi identitásokat a nemzeti jogrendszer legmagasabb jogforrási szintjén. Egyesek ezt a két »szélső« példát talán jogkiterjesztésként vagy jogkorlátozásként is értelmezhetik, de ha nem individualista, hanem holista, kommunitarista szemszögből közelítünk, mégiscsak arról van szó, ki milyen organikus vagy konstruktivista, morális-konvencionális vagy progresszív alapokra helyezi a társadalmi együttélést.

A kérdésfelvetés időzítése persze sosem véletlen a politikában. Kormányzati pozícióból indítva ezek a kezdeményezések általában politikai értelemben turbulens, kockázatos időszakokban kerülnek terítékre (ennek most a járványügyi és gazdasági válságkezelés adja meg a kereteit), illetve akkor, ha valamilyen kudarcon vagy átmeneti kifáradási időszakon kell átlendülnie a kormányzati kommunikációnak. (Lázár János is ilyen helyzetben dobta be annak idején a halálbüntetés kérdését, de a Borkai-ügy és az önkormányzati választások után is láthattunk hasonló tematizálási kísérletet). Csomagban vagy kapcsolva benyújtott javaslat esetén egy erős téma lehet a figyelemelterelés eszköze is.

Az efféle kérdések provokatív jelegük miatt kommunikációs gumicsontként funkcionálnak, amelyekre az ellenzéki sajtó, illetve az egyes politikai szereplők előszeretettel rá is vetik magukat (függetlenül a közvéleménytől), a Fidesz-KDNP pedig a normalitás pártjaként tudja felmutatni magát egy társadalmilag konzervatív közegben. S ha esetleg még külföldről is érkeznek heves kritikák, jogállamisági aggályok, az jutalomkör, hiszen teljes egészében ideológiai síkra kerülnek ezek a viták. Ráadásul nem lehet azt mondani külföldön, hogy az újabb rendkívüli jogrend periódusban »a parlament nem ülésezik« (volt ilyen híradásra példa tavasszal), hiszen olyannyira működik a törvényhozás, hogy alaptörvény-módosításokra is sor kerül.

A »keresztény nevelés« talán a magyar társadalom egy részéből idegenkedést vált ki, de a tradicionális nemi identitások rögzítése egy mikro-közösséget leszámítva aligha. Ezek a témák szelepként is hatnak: a viták, csaták levezetik a feszültség egy részét, az ideológiai azonosulás pedig csökkenti egy elhúzódó válsághelyzetben (koronavírus-járvány és gazdasági következményei) a kormánypártok táboráról való lemorzsolódást. A »pártpolitikai kerítéseket« ugyanis jóval könnyebb átugrani, mint az ideológiai szakadékokat.”