Véber Gyuri hibázott

„Az elmúlt napokban közellenséggé lépett elő az Újpest egyik ikonja Véber Gyuri barátom.

Gyuri hibázott, nyomdafestéket nem tűrő szavakat használt, amiket egy »bátor« lesipuskás titokban felvett és névtelenségét »hősiesen« vállalva a sajtó rendelkezésére bocsájtott.

Derült égből villámcsapásként hasított a médiában a hallatlan cirkusz. A felháborodás jogos, így nem lehet beszélni. Gyuri nem először beszélt úgy, ahogy nem szabad, mindenki ismeri, hogy nála nincs középút, a szenvedélye sokszor mindent visz. De nemcsak szenvedély van, az edzői munkájában is eredményeket ért el, ez alapján is sokan szeretik, tisztelik.

Az angol nevelő, a német zongora körül, francia nyelvkönyvvel kergetett minden érzékeny lelket a magyar sportban és döbbenten eszméltek rá kicsik és nagyok, hogy egy újpesti vagány borzasztó szavakat használt.

Nem Uraim és Hölgyeim! (ott a sajtóban is azok, akik egy emberként rohantak rá Gyurira, akitől korábban persze interjút és barátságot kértek, és akik közül volt, aki Újpesti Bunkó címmel is szükségét érezte belé rúgni). A jelenség nem egyedi, sajnos létezik, a magyar sportban (is) réges-régen káromkodnak. Nemcsak Újpesten és nemcsak Véber Gyuri. Végig lehetne járni a stadionokat, sportcsarnokokat és belehallgatni a mérkőzések hangulatába, igazán cifra mondatokon lehetne csámcsogni. Ikonok, legendák magyarázhatnák a bizonyítványukat!

Véber Gyuri tettére nincs mentség, nem szabad így beszélni, edzőként különösen nem. Véber egyébként a felnőtt csapatával beszélt így nyilvánosság előtt, amit a szivárogtató szerint gyerekek, szülők is hallhattak. De így nem beszélünk felnőttek előtt sem! Elnézést kért, az Újpest figyelmeztetésben részesítette, tisztázta a kérdést.”

Nyitókép: MTI / Czeglédi Zsolt